Login
Main menu

Az egészségügy
nemzeti ügy!

 

Szavazás a fertőtlenítőről Belépési nyilatkozat

A ReSzaSz szakszervezetként 

A szakszervezet célja a munkavállalók jogainak és érdekeinek képviselete és védelme minden, törvény adta érdekképviseleti és érdekvédelmi eszköz által.

A ReSzaSz céljai 

A minőségi és biztonságos betegellátás. Az uniós átlaghoz igazodó tisztes bér- és munkakörülmények kiharcolása az egészségügyben dolgozóknak. Egy élhető, fenntartható, hálapénz-mentes egészségügy kialakítása Magyarországon, amelyben méltóságban és biztonságban lehet gyógyulni, tisztességben gyógyítani, oktatni és okulni.

A ReSzaSz ezért küzd

A ReSzaSz küzd az egészségügyben dolgozók itthon tartásáért és a versenyképes orvosképzésért, mindebben szolidaritást vállalva a többi egészségügyben dolgozóval. A szakszervezet közvetlen pártpolitikai tevékenységet nem folytat, szervezete politikai pártoktól független.


Ha egy emberközpontú, hálapénz és korrupciómentes egészségügyet szeretnél, amiben méltóságban lehet gyógyulni és gyógyítani,
akkor csatlakozz és/vagy támogass minket: OTP 1174800721162118 HUF, közlemény: TÁMOGATÁS

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
Dr. Szentes Tamás Úr
országos tisztifőorvos
részére

Tárgy: Az egészségügyi sztrájk jogi lehetőségei, és benne az ÁNTSZ szerepe

 

Tisztelt Tisztifőorvos Úr!

 

A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezte (ReSzaSz) az alábbi jogi szakmai kérdésekkel fordul Önhöz, egyúttal tisztelettel kéri, hogy az ÁNTSZ szakmai álláspontját részünkre megküldeni szíveskedjen.

Bizonyára Ön előtt is ismert, hogy az 1989. évi VII. törvény a sztrájkról az előző kormányzati ciklusban jelentős módosításon ment keresztül.

 

A törvény rendszerváltáskori megszületésekor úgy rendelkezett, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál a sztrájkjog csak úgy gyakorolható, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértékét és feltételeinek meghatározását a jogalkotó a sztrájkban érintett felek megállapodására bízta. A törvény indoklása szerint a javaslat korlátozni kívánta a sztrájkjog gyakorlását azoknál a munkáltatóknál, amelyeknek működése a társadalom alapvető érdekeiben elengedhetetlen. Ilyenként említette a közforgalmú közlekedést, energiaszolgáltatást, távközlést azzal, hogy a felsorolás példálózó jellegű, adott esetben egyéb tevékenységet (pl. óvodáskorúak, tanulók felügyeletét vagy éppen az egészségügyi szolgáltatásokat) is e körbe kell sorolni. Ennek alkalmazása azonban további bizonytalanságokat hordozott.

A megállapodás hiánya a munkavállalók sztrájkba lépését nem akadályozta meg, és a Legfelsőbb Bíróság egyik 1991-es eseti döntése alapján nem szolgálhatott a sztrájk jogellenességének megállapításának alapjául sem. Ezt erősítette meg jóval később az EBH2008/1814. számú határozat is, amely szerint a kollektív szerződés a sztrájktörvénnyel ellentétesen nem írhatja elő, hogy sztrájk jogszerűen csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás esetén tartható.

Az egészségügy kifejezetten aktívan érintett terült volt, számszerűen 9 db figyelmeztető sztrájk, 8 db „rendes” sztrájk, 1 db szolidaritási sztrájk zajlott le az ágazatban 2011-et megelőzően.

A Sztrájktörvényt módosító törvény az elégséges szolgáltatás meghatározásának új metódusát alakította ki 2010. december 31. napi hatállyal. A módosítás alapján a korábbi szöveghez képest törlésre került, hogy a még elégséges szolgáltatásról történő megállapodás a mértéket és a feltételeket érintően a felek közötti előzetes egyeztetés tárgyát képezi. A törvény új bekezdésekkel egészült ki, aminek értelmében – radikális változást hozva a korábban kialakult gyakorlattal szemben – az elégséges szolgáltatást a lakosságot alapvetően érintő végző munkáltatók esetében törvény állapíthatja meg. A módosítás értelmében, ahol nincs „ágazati” jogszabályban lefektetett szabályozás a még elégséges szolgáltatás mértékéről (egyelőre ez csak két területen van jelen: posta és személyszállítás), ott a bíróság dönthet. A feleknek kell(ene) megállapodniuk a sztrájkot megelőző egyeztető eljárás során, megállapodás hiányában pedig bármely fél kérelmére a bíróság állapíthatja meg a még elégséges szolgáltatások mértékét és annak feltételeit. A módosítás teljesen szakít a korábbi konstrukcióval: ha sem törvény, sem a felek megállapodása, sem pedig jogerős bírói határozat a még elégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről nem rendelkezik, jogszerű sztrájk nem tartható.

Az egészségügyre is igaz a törvénynek az a rendelkezése, hogy annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja (ennek a mértéke pedig nem lehet kevesebb, mint az élet, egészség, testi épség közvetlen és súlyos veszélyeztetésének elkerülése). Mivel valamennyi tevékenység teljes felfüggesztése/szüneteltetése közvetlenül és súlyosan veszélyeztetheti az életet, egészséget és a testi épséget, ezért a teljes, mindenre kiterjedő munkabeszüntetés a gyakorlatban fel sem merülhet.

Nincs hatályban átfogó megállapodás a még elégséges szolgáltatásokról az ágazatban (egyedi esetekben általában ügyeleti szintet szoktak biztosítani, de ez intézménytípusonként változó tartalmat jelent, szükségképpen a megállapodások tartalma is intézményenként változó volt).

A (korábbi) gyakorlat szerint (az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH 1834/2009. számú ügyben foglalja össze a kérdést) amennyiben a sztrájk alatti egészségügyi ellátásról az egészségügyi szolgáltató és az érdekképviseletek közötti egyeztetésen nem sikerült megállapodni (1989 óta nem tudunk olyan esetről, hogy ez a megállapodás nem jött létre, továbbá mindig be is tartották), és a szolgáltató által javasolt elégséges egészségügyi ellátásban az érdekképviseletek nem hajlandóak közreműködni, úgy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szakmai felügyeleti jogkörében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtandó határozatot hozott a minimálisan szükséges és elégséges szolgáltatások biztosításáról.

A munkáltatók (kórházak, egészségügyi szolgáltatók) jelenleg nem érdekeltek a megállapodásban – így a Sztrájktörvény alapján maradna a bizonytalan bírói út. Ugyanakkor a sztrájkkal kapcsolatos, egészségügy területére vonatkozó jogszabályok (a sztrájktörvényt leszámítva) nem változtak Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet meghatározza az egészségügyi szolgáltatás szünetelésének feltételeit. A rendkívüli eseményekkel, katasztrófákkal kapcsolatos bejelentés és adatközlés rendjéről szóló 10/2005. (IV. 12.) EüM rendelet szerint az egészségügyi dolgozók sztrájkja rendkívüli eseménynek minősül.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) emellett saját hatáskörben tájékoztatta a lakosságot és azon egészségügyi szolgáltatókat, amelyek a sztrájk ideje alatt a kieső kapacitások pótlására alkalmasak. Ezen túlmenően magának az egészségügyi intézménynek is tájékoztatnia kellett a területi ellátási kötelezettséggel érintett lakosságot a sztrájk kezdetéről, várható befejezéséről, valamint a sztrájk alatt rendelkezésre álló szolgáltatásokról (ezek elsősorban szolgáltató kötelességére vonatkoznak, nem a felek sztrájkkal kapcsolatos relációjára).

Problémaként merül fel, hogy az egészségügyben az ÁNTSZ az a hatóság, amely eddig jóváhagyta a sztrájkhelyzet előtt megállapodással kialakított elégséges szolgáltatási szintet, illetve maga meghatározta azt. Kérdésünk, hogy ma – álláspontjuk szerint – az ÁNTSZ jogosult-e ilyen határozat kiadására?

 

Budapest, 2016. május 30.

 

Segítő közreműködését előre is megköszönve köszönti: 

dr. Dénes Tamás
elnök

dr. Szabó Imre Szilárd
jogi szakértő

Kapcsolat

  • Cím: 1125 Bp., Szarvas Gábor út 9/b
  • Telefonszám: +36703793810
  • Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • Facebook: Emberi konzultáció
  • Youtube: ReSzaSz videók